Szabó Szilvia

Egy gyógypedagógiai asszisztenstől kaptuk:
„Lacika 2018. szeptember 3-án került hozzánk a Fészek Családi Bölcsődébe. Ő egy autista kisfiú. Ahogy teltek a napok bennem úgy alakult ki egy fajta tehetetlenség, félelem napról-napra. Úgy éreztem, nem tudok mit kezdeni a kialakult rossz helyzetekkel… néha a sírás is előtört belőlem, azt éreztem, nem bírok megbirkózni ezzel a „feladattal”, hogy egyedül vagyok.
Pár hét elteltével Lacika Anyukája segítségül hívta az alapítvány munkatársát, akihez fejlesztésre járnak.

Azon a délelőttön is Lacika nagyon sírt, nem lehetett kihozni ebből a sírásból. A játékokat dobálta, csak sírt, minden játékot visszatett a helyére, egy hely volt neki a biztonság, a szivacs és, hogy én ott üljek mellette. Az alapítvány munkatársa ezután a délelőtt után sok jó tanáccsal ellátott és támogatott, hogy ne adjam fel. Ezt követték a próbálkozás napjai, hetei, hogy eredményt érjek el és Lacika az intézményben maradhasson. Ahogy teltek, múltak a napok változást vettünk észre. Lacika vizuális órát és egyéb segédeszközöket kapott. Megtanulta, ha a 4 negyed elfogy akkor Anyukája visszajön érte. … Ki lehet hozni őt a sírásból, azzal, hogy mikor megérkezik átmegyünk a csoportszoba mellett lévő tornaszobába vagy az udvarra, kimegyünk amíg nem nyugszik meg. Utána vissza tudunk menni a csoportba és nyugodtan, szépen leül játszani. Napról napra kialakult Lacika bölcsődés kis élete… már mosolyogva, jókedvűen érkezik meg a csoportba. A sírások teljesen megszűntek és Lacika olyan lett mint többi társa. Vidám, jókedvű, sokat játszó, boldog kisfiú. Az udvaron egyre ritkábban fordul elő, hogy bántja vagy löki a gyerekeket. Ilyenkor kiemelem a helyzetből és másfelé terelgetem. 30 perc elteltével ha nyugodt udvari játékideje volt,megdicsérem és jutalmul beviszem őt a tornaszobába vagy a csoportba. Ebben a 2 hónapban Lacika és köztem szoros kapcsolat alakult ki, szívemhez nőtt és látva az eredményeket nálam megszűnt a félelem és a tehetetlenség. Helyette erőt és támogatást kaptam és sikerélmény lépett minden szorongásom helyébe. Lacika Anyukáján is érzem, hogy hálás nekünk, hogy nem adtuk fel…Nagyon köszönöm a sok segítséget, támogatást az alapítvány munkatársának és a bölcsőde vezetőmnek.”